Az első

Változik az élet és változunk mi is. 2012-ben kezdtem blogot írni, majd szinte 2 évre magára hagytam. Mikor várandós lettem, tértem vissza hozzá, majd lett belőle valami más, új névvel, új témával. Először úgy gondoltam, megtartom a régi felületet mindennel együtt, viszont később arra jutottam, mégis kezdjünk tiszta lapot. A blogot töröltem, de a kapcsolódó bejegyzéseket áthoztam. Itt az első, amit az újrakezdésről írtam még a régi oldalon.


Rövid fél éves fellángolás után itt hagytam ezt a blogot. Épp csak elindult, épp csak elkezdték páran olvasni, mi is történik velem nap mint nap. Nem akartam fashion vagy lifestyle blogot írni, egyszerűen csak egy virtuális napló volt, egy kis önkifejezés. Aki kicsit jobban ismer, tudja, hogy kifejezetten maximalista és a végletekig precíz vagyok. Nem szeretek fél vagy “egynek jó lesz” munkát kiadni a kezeim közül. Két éve úgy éreztem, hiába leginkább magamnak írok, ha nem tudok tökéletes munkát végezni (idő, energia, ihlet hiányában), akkor inkább nem is végzek munkát egyáltalán.

Két éve pörgött körülöttem minden, több lábon álltam, gyakorlatilag három munkahelyem volt, mellette az egyetem. Nem tudtam “ide tenni” magam. Aztán úgy éreztem, elmegy mellettem az élet, nem úgy alakulnak a dolgaim, ahogy szeretném, csalódtam magamban és a képességeimben, a munkám/munkáim sem tettek már boldoggá. Kiléptem egy hosszú kapcsolatból. Ki akar erről írni? Bár utólag lehet, hatékony terápia lett volna.

2013 nyarán vagyunk, ahol valami új kezdődött. Belépett valaki az életembe, amire nem is számítottam, nem terveztünk, lesz ami lesz, veszekedtünk, féltékenykedtünk, közben mégis beleszerettünk egymásba. Történtek jó és rossz dolgok, értek traumák, talán még erről is fogok írni.

Elmúlt a nyár, alakult az életünk, alakultunk egymáshoz. Munka, iskola, szerelem.

Felnőttünk, először.

2013 telén nagy döntés előtt álltam. A párom munkába áll tavasztól, nem Szegeden. Bevállaljuk a távkapcsolatot, vagy új életet kezdünk máshol, otthagyva Szegedet, MINDENT. Tényleg mindent, legalábbis számomra (persze a barátomon, családomon kívül) Szeged volt minden. Ott volt a biztos állásom, ami mellett iskolába is tudtam járni nappali tagozaton, az összes barátom, barátnőm, a megszokott, berendezett életem. Hiszen 5 évet éltem ott! Nehéz döntés volt, de meghoztam. Fél éve már együtt éltünk a szerelmemmel, tudtuk, hogy működik, működünk, lakva ismeri meg egymást az ember. Menjünk hát! Viszlát Szeged!

Így költöztünk ide ketten, egy csoda kis lakásba. Azért csoda, mert a jelenlegi albérletünk valaha a családomé volt, gyermekkoron színhelye, itt éltem 2-től 13 éves koromig. Elképesztő, milyen a sors! 🙂 Berendezkedtünk, már csak kettesben voltunk, és végre nem egyetlen szobában kellett élnünk, hanem ott volt máris kettő és fél! És az igazi csoda csak ezután jön…

Az életem megváltozott és változik folyamatosan. Ez, és persze pár kedves szó egy régi olvasótól vett rá arra, hogy újra írjak. Sajnos a szerelmem nem ott dolgozik, ahol élünk, így sokat vagyok egyedül. IDŐm már van írni. Munka mellett még egy háztartás vezetése nem kevés energia, viszont nálam az este mindig a pihenésé, így pont jut még egy kis szusz a gép elé ülni. ENERGIA pipa.

Na és az IHLET? 2015 márciusára várjuk első gyermekünk születését! Úgy érzem, ez elég nagy ihletet ad már most, és még többet fog a jövőben. Értelmet ad az életünknek.

Felnövünk, másodszor…


Family, Personal
Next Story

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply