Az ünnep vége

 

Január 7. Az ünnepnek vége. Lebontottuk a karácsonyfát, rosszabb esetben az ünneplőbe öltöztetett szívünkről is ledobáljuk a szép ruhát, ott hagyva csupaszon, szürkén, szomorúan. Nem szabadna, én mégis így érzem magam.

Úgy képzeltem, ilyenkor már újult erővel, rendületlenül dolgozom a 2016-ra kitűzött céljaim megvalósításán. Ehelyett azt érzem, mostanra fáradtam el igazán. A terveimet még le sem írtam, végig sem mertem gondolni, félek, csak kudarc fog érni, mikor majd nem sikerül megvalósítani. Új év, új remények, persze. A sok feladat, kötelezettség csak tornyosul előttem, napról-napra magasabb halomban, nem motivál, hanem megrémiszt. Elmennek mellettem a napok, nem élek. Téli álmot ébren álmodok. Egyedül vagyok.

Várom, hogy egy kisangyal gurulós kacagása felébresszen.

ünnep1

De! Az angyalok is csak akkor nevetnek, ha rájuk mosolygunk! 2015 rengeteg ajándékot adott, amiért hálásnak kell lennem. A csodákat értékelni kell, küzdeni értük, akkor is ha már a miénk; és bármilyen nehéz időszakot élünk meg, rájuk mosolyogni! Nevetni fognak!

Az ünnepnek vége.

Ám tudom, csodákban nem csak karácsonykor lehet részünk. Szívem visszaveszi ünneplőjét, így várom a következőt.
ünnep2
Family, Personal
Previous Story
Next Story

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply